Protokollok

A munkánkat és a mentő életünket eljárásrendek (azaz protokollok) irányítják. Meghatározzák, hogy különböző helyzetekben mit és hogyan tegyünk, hogyan tájékozódjunk.

Természetesen mindent még a legalaposabb protokollok sem fedhetnek le, így aztán folyamatosan a fejünkben kell hogy legyen, hogy mi az az előtérben álló működészavar, az a kórélettani folyamat, ami éppen zajlik, és veszélyezteti a páciens betegségének pozitív kimenetelét. Napjainkra már „konzílium” is rendelezésre áll telefonon, azaz szakorvos segít, ha esetleg tanácstalanok lennénk (ez azért nemigen fordul elő), vagy csak azért beszélnénk át az esetet, hogy ne hibázzunk, ne hagyjunk ki valamit a számításból. Nagy félelmünk ugyanis, hogy a strtesszes felfokozott hangulatban elhagy esetleg a hideg fej, a racionalitás és hibát követünk el, ami esetleg végzetes is lehet.

Az eszközeink és a rendelkezésre álló gyógyszerek kiválóak, nagy hatásúak, de éppen ezért veszélyesek is lehetnek, így gyakran igen nagy óvatosság, pontosság és a hatás pontos megfigyelése szükséges. Nem ritkán a hatékony adag legalsó szintjét választjuk és fokozatosan, a hatás függvényében tiráljuk ki az optimális dózist. Az eljárásrendek és protokollok éppen ezért a legjobb sorvezetők a súlyos állapotú betegek kezelésében, vagy nagy fontosságú döntések meghozatala során.

Petrocelli mt. 2024. 04. 22.